A tegnapi (és az azelötti) nap is jól eltelt csak azzal, hogy mint a mérgezett egerek rohangáltunk A-ból B-be.
Szóval első dolog, ami kell, az egy telefon. A skypeout jó, de egyrészt nincs mindig nálam a laptop (bár ezt egy mobil + wifi + skype tudja helyettesíteni), másrészt mégis milyen menő egy svájci telefonszám :)
A lehetőségek: Swisscom, Sunrise, Yallo. Előfizetést felejtsük el, túristaként végképp, de L-permittel sem adnak még, csak B vagy C -vel; maradnak a kártyás, prepaid opciók.
Yallo lett végül (a kioskokban - ami kb az otthoni relay megfelelője, csak kék, és minden sarkon van 4 - nem adnak ilyet, a postán elvileg igen, csak ott nem voltunk, viszont az interdiscountban van minden, elektronikai cucc is (megyek is nézni fülhallgatót mindjárt;)), ott van ez is). Szóval Yallo, 20 frank a SIM, de ezt lebeszélhetjük, nekem kb egy napra volt elég, bár még az otthoni bankkal is küzdök egy sort, szóval arra megy el. 0.1 SFr egy sms, 0.25 SFrért hívom a magyar mobilokat, meg számokat, és 0.15 SFrért a többi yallóst (igen, az SFr -t használja minden helyi itt).
Minden dolgozó embernek szüksége lesz még egy bankszámlára, így körbejártunk pár nagyobb bankot. Akikhez érdemes itt menni: Zürcher Kantonalsbank (ZKB), UBS, és a Credit Suisse. A Reiffeisent is ide soroltam volna még 2 napja, azonban bementünk az egyik fiókjukba, és a csaj közölte, hogy hát ők csak "national" bank, nem "international", úgyhogy bocs, de jobb, ha nem is kötünk szerződést náluk, amúgy sincs angolul. Hát ha nem kell a pénzünk, nem kell, nem erőszak a disznótor.
A CS-ben nagyon kedvesek voltak, pedig csak egy kis fiókba mentünk be; nyitottak egy új kasszát, ahol a csaj elmondta a lehetőségeinket ékes angolsággal. Gondoltuk ez jó pont, megfontoljuk.
Végülis az UBS-nél nyitottunk egy családi számlát, ezt írom le inkább részletesen (amúgy az IBM-nél is őket ajánlották). Bementünk az egyik (azt hittük) fő fiókjukba, ahol az információnál álló idősebb hölgy ékes angolsággal szintén elmagyarázta, hogy milyen papírokra lesz szükségünk (kell egy útlevél, egy Meldebestätigung, ami lényegében azt bizonyítja, hogy a zürichi címunk valódi, és egy munkaszerződés), majd amikor megtudta, hogy igazából szeptemberben akár meg is szüntetnénk a számlát, rögtön jött, hogy nem nyithatunk family accountot, csak fejenként egy-egy privátot, és erre el kell helyezni 200 frankot. Gondoltuk nem baj, úgy használja az ember a kártyát itt, mint a készpénzt, intézzük el a Meldebestätigungot (legalább gyakorlom a szót, ha már ennyiszer leírom).
Elmentünk a Kreisbüróba. Az első meglepetés (illetve sokadjára már szinte nem volt az, de az otthoni viszonyokhoz azért mégis), hogy sehol nincs egy árva sorszámhúzogatás, hanem ha van szabad hely, odamész, és intézed a dolgod (a Migrosban a kasszák sem úgy vannak, mint nálunk, hogy egy kassza egyben, odamész, elintézed, hanem 3 működik közvetlen összeépítve - kép nélkül talán nem érthető annyira, majd fotózok egyet, a lényeg, hogy ott is rögtön odaállsz, amelyik szabad lett). Szóval állami hivatal, de kb 15 perc alatt végzünk, beregisztráltunk (erre amúgy 8 napod van a zürichbe érkezéstől számítva, akár itt akarsz maradni, akár nem, ha nem túristaként jössz), elvileg jövőhéten megkapjuk az L-permitet (ami a tartózkodási engedélynek az egy évnél rövidebb időszakra vonatkozó változata, van még B, meg C, de azokat egyrészt nehéz megszerezni, másrészt csak úgy adják ki őket, ha olyan szerződésed van egy helyi céggel, ami indokolja).
Bár Ági esetében ez úgy néz ki nem lesz ilyen egyszerű, ugyanis az IBM-es HR-es csajszi nemrég hívott, hogy a Migrationsämt (bevándorlási hivatal) kíváncsi arra, hogy miből fogja fizetni a lakhatását, meg a megélhetését, ha nincs munkája, szóval ez még egy jó kör lesz.
Na, megvan a Meldebestätigung, mehetünk a bankba vissza, a biztonság kedvéért most egy másik, még fő-főbb fiókba mentünk (ez volt közelebb, és mint tudjuk, a macska topológikusan invariáns a programozóval: mindkettő azonosan lusta). Elregéltük a portán hogy mi a helyzet (egy-egy ilyen banképület úgy néz ki, mintha valami 400 éves, arannyal kirakott templomba mennél, minusz a giccs, de tényleg), elkísértek minket rögtön egy kis helységbe, ahol mindjárt érkezik az ügyintéző, aki fog velünk foglalkozni, és esetleg amíg várunk hozhat-e valamit inni, kávét, teát? Végülis vizet kértünk, nemám, hogy hoz két pohár vizet, hanem hozott 2 lefele fordított poharat egy kis tálcán, meg egy bontatlan, 0.75ös vizet, hogy akkor tessék, mindjárt jön az ügyintéző. (Ha kis sütit kérek, szerintem szereztek volna.)
Meg is jött, kopogott a sötétített üvegajtón (értitek, a saját bankjuk saját ügyintézője...), majd elmondtuk neki is, hogy mit szeretnénk, nálunk van immár minden (a Meldebestätigung is, lassan le tudom írni normálisan), akkor kezdjük el. Azt tudni kell, hogy az UBS elég nagy befektetési bank, csak úgy minden jöttmentnek nem adnak számlát (nem, nem fényezni akarom magunkat, ez az igazság ;-)), szóval gyorsan el is kérték a szerződésemet, hogy lássák a fizumat, mielött számlát nyitnak nekünk. A family account jó, két Maestro kártya (itt nem osztogatnak csak úgy Visa meg Mastercardot: ezek itt _csak_ hitelkártyák, és bankja válogatja, de durván évi 30k CHF fizu felett jár - mondjuk mindenki akar adni mindenkinek, nekem is mondta a csaj, hogy ha sürgősen kell, és letesszük a limitet egy összegben, akkor kaphatunk ilyet, vagy majd ha megjön a 3 havi fizu, utána, azonban hoppá, most látja, hogy a szerződésemen van végdátum is, akkor mégse, ahoz olyan kéne, amin nincs...), megtakarítási számla (0.375% a kamat, szóval aki otthon a 7% -ot kevesli, az vajon itt mit szól :)), Pillar 3a számla (ez a nyugdíjelőtakarákossági kb), meg minden ami jó.
A bank után kimentünk Csabit meglátogatni az ETH épületébe (biokémia csoport), láttunk soksok mikroszkópot, meg szervereket, kaja, csocsó, és haza. A migrosban megint vásároltunk, most elraktuk a blokkot is, hogy írjak egy picit mennyire fogy a pénz. Sajnos.
