Ha valaki a cimben emlitett dologra vagyna, szerintem barati aron hozzajuthat, ezen az oldalon kell nezelodni. Biztos vagyok benne, hogy mi is ki fogjuk probalni, ha Agi visszajott.
Mas: hogy megmutassam milyen jok is a magyar etelek, ma este gulyaslevest csinalok, a hazineni es az angol lakotarsunk biztos beszall a fozesbe, meg akik meg jonnek enni + pokerezni utana, bar mondhattak volna biztosra is :P
...de ennek a legfobb oka nem az, hogy nincs mirol, hanem hogy zajlik az elet :-)
Elkezdodott a munka, szuper nagyon. Multhet kedden adtak at az uj Nanotechnologiai Kozpontot, amiben en is szabadon maszkalhatok, nagyon futurisztikusan nez ki (persze vannak teljesen pormentes es "hangmentes" reszek, ahova csak ugy nem lehet bemenni).
Agi hazautazott vasarnap, szoval most egy honapig csak munka, es munka lesz. Muszaj is, hamarosan itt van az egyik cikk-leadasi hatarido, amit jo lenne betartani.
Sajnos muszaj volt egeszsegbiztositast kotnunk Agira, nem lehet azt csinalni, hogy az ember otthon fizeti, itt meg hasznalja. A legolcsobb amit talaltunk kb 176 frank/ho; felszorozni nem erdemes, teljesen masok az aranyok a svajci fizetesekhez kepest.
Ha Agi visszajott, tervezzuk, hogy meglatogatunk ket hegyet legalabb, a Jungfraut, es a Rigit. Eddig nem tettuk, mert egyreszt baromi draga, masreszt ha megyunk, nem erdemes csak 1 napot eltolteni ezzel, hanem mondjuk egy teljes hetveget, penteki indulassal.
Egyre inkabb erlelodik bennunk az a gondolat, hogy itt kellene letelepedni. Gyonyoru hely, az eletszinvonal sokkal jobb, mint otthon, az emberek kedvesek, es mindenki segitokesz.
Szombaton ellátogattunk a Bodeni-tóhoz. Mi Arenenbergbe mentünk, ahol terveink szerint megnéztük volna a Napóleon kastélyt és a parkot. Ez mindössze alig több, mint 1 órára található Zürichtől. Mikor odaértünk, akkor végül úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk a kiállítást, és csak a parkban sétálunk egyet, illetve lemegyünk a tó partra. Sétánk után, beültünk egy közeli tóparti étterembe. :)
Tóban még a lábamat is megáztattam, de nem mondhatnám, hogy túl meleg lett volna. :) De egyáltalán örüljünk annak, hogy mióta itt vagyunk Svájcban egy-két napot leszámítva gyönyörű napos időnk volt.
Gondoltam írok a svájci húsvétról, de nem sok mindent találtam róla a neten, meg nem is igen vettünk észre semmi rendkívülit.
Már kb megérkezésünk óta tele vannak a boltok csoki nyulakkal, színes tojásokkal, és" már hetekkel ezelőtt készülnek az ünnepre. A boltok kirakatai is különböző húsvéti motívumokkal vannak díszítve. A húsvétvasárnap sok helyen a húsvéti tojások keresésével kezdődik, melyeket éjjel a húsvéti nyulak csodálatos módon elrejtettek.
Svájcban már a péntek is munkaszüneti nap. Összegyűlnek a családok, kirándulnak. Nem tudom, hogy nagyszombat miatt vagy sem, de tegnap éjfélkor harangjáték volt legalább 10 percen keresztül. :)
Amit érdekességnek találtam az a következő lenne, leginkább Svájc nyugati részére jellemző:
"Svájcban az a szokás járja, hogy a szökőkutakat húsvéti díszbe öltöztetik, papírszalagokkal, virágokkal és festett tojásokkal. A hagyomány szerint ezzel a vizet ünneplik és annak fontosságát, hogy az Alpok száraz területei is jó vízellátásba lehessenek egész évben."
Csütörtökön gondoltam egyet és felkerekedtem, hogy elmenjek Rappelswilbe biciklivel. Akkor még nem gondoltam, hogy mi lesz a túrám vége. Rapperswil 35 km-re található Zürichtől. A keleti parton mentem, az út nagyon kellemes volt. Nem igazán voltak jelentősebb lejtők, végig nagyon jó bicikli út van kialakítva. Gyönyörű szép napos idő volt, mindenfele virág illat. :)
Rappelswil egy kis város a Zürichi-tó keleti partján, nem messze a tó csücskétől. Kb 2 órás bicili út után meg is érkeztem ide, ahol először a várat fedeztem fel, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a tóra. Majd ez után bejártam az óvárost.
Rapperswil egy híddal van összekötve a nyugati parttal, így gondoltam egyet, és úgy döntöttem, hogy a másik oldalon indulok haza fele. Itt már kicsit nehezebb volt az utam, mert sokkal több emelkedőt kellett megjárnom, de ugyanakkor meg nagyon jó volt utána a lejtőn lejönni.
Összesen 73 km-t tekertem, de teljes mértékig megérte, mert nagyon szép volt a táj. :)
Tegnap volt a Sechseläuten fesztivál. Ez egy tavaszi ünnep Zürichben, amit mindig április közepén rendeznek meg. Az ünnep középpontjában az úgy nevezett Böögg figura áll, ami egy hóember és a telet szimbolizálja.
Az ünnep hivatalos időpontja április 3. hétfőjének délutánja, de ha ez az időpont épp húsvét hetére esik, akkor április 2. hétfőjén tartják, ahogy megesett ez tegnap is. Ha pedig húsvét hétfő esik április 3. hétfőjére, akkor a 4. héten tartják meg az ünnepséget.
Az ünnepség úgy zajlik, hogy délután 3-tól felvonulnak a különböző céhek beöltözött emberei. Körülbelül 3500 céhmester öltözik be évente, akik több mint 350 lovas kísér, illetve számos lovaskocsi. A felvonulást kb. 30 zenecsoport kíséri. A felvonulók a Bahnhofstrassen mennek végig, át a Limmatquaion egészen a Sechsenläutenplatzig. A felvonulók közben almát, kenyeret, cukrot dobálnak a nézők közé, illetve bort osztogatnak.
6-kor kezdődik a Böögg elégetése, ami egy hatalmas máglyán áll a tér közepén. Minél gyorsabban veszíti el a hóember a fejét, annál hamarabb lesz nyár. Ez idén 10 perc 56 másodpercig tartott, ami elég jó időnek számít az eddigiekhez képest.
Maga az ünnep amúgy több száz évvel ez előttre nyúlik vissza.
Sokan mondták, hogy menjünk fel Zürichben a kilátóhoz, mert nagyon szép. Nem tudtam mi lehet annál szebb, amit a Zürichberg tetejéről látok, de amikor felértünk megtudtam. :)
Elbicikliztünk a hegy lábához, ami innen 6,8 km, majd vonattal felmentünk a he
gy tetejére. Ott még egy kicsit gyalogoltunk, majd felértünk a csúcsra. Ott értettem, hogy miről beszéltek eddig a többiek.
Egyrészt gyönyörű kilátás nyílt a városra, szabad szemmel lehetett látni a szemközti hegyen levő egyetemet, amitől nem messze mi is lakunk, másrészt be lehetett látni majdnem az egész tavat, és nem beszélve a havas a hegycsúcsokról. :) Mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el ide, ha erre jár, mert tényleg megéri, és nagyon könnyű megközelíteni.
Visszafelé gondoltuk lefele nem olyan nehéz menni, így gyalog indultunk neki. 2,7 km távolságot írt a térkép. Ez biztos így is lett volna, de valahol nem volt egyértelműen kiírva a gyalog út, így 6,4 km-t sikerült sétálnunk az erdőben a google maps szerint. De nem bántuk meg egy percig sem, mert nagyon kellemes kis útvonalon mentünk lefele.
:)
Aztán hazabicikliztünk, de arra már nem volt erőnk, hogy a hegyre is feljöjjünk, így a városban hagytuk a bicikliket, amik még ma is ott vannak, de holnap átköltöztete
m őket. :)
Most szombaton ellátogattunk egy moziba is. Itt igazából csak 1-2 különbség van az otthoniakkal szemben.
Egyrészt nagyon-nagyon drága, de ezentúl hétfőnként járunk majd, akkor van kedvezményes nap, az már elég elég elfogadható itteni viszonylatban.
Másrészt a feliratos filmek, nem csak németül vannak feliratozva, hanem franciául is. Számomra mondjuk ez a legjobb kombináció, mert ha nem értettem meg angolul, amit mondtak, akkor még maradt két nyelv amiből össze tudom rakni. :)
A harmadik érdekesség, és ez az amiben különbözik az otthoni moziktól, hogy a cselekvés kellős közepén egyszer csak félbeszakították és 5 perc szünetet tartottak. Nem voltunk sokan a moziban, de kb majdnem mindenki kiment rajtunk kívül a 90 perces filmen. Egy 3 órás filmnél ezt még meg is értenénk, vagy talán egy gyerekfilmnél, de egy akciónál mindenképp furcsa volt ezt tapasztalni.
Múlt hét vasárnap elutaztunk megnézni Európa legnagyobb vízesését, ami a Rajna vízesése. A hely neve Schloss Laufen am Rheinfall. Zürichtől körülbelül 50 perc távolságra helyezkedik el, pont a kanton legszélén északon.
Maga a hely lenyűgöző. A vízesés 23 m magas. Egy nagyon szép úton lehet különböző magasságokból megcsodálni. Pl
usz pénzért még hajókázni is lehet, és egészen közel visznek a vízeséshez, illetve található középen egy sziklán egy kilátó, amihez fel lehet menni. Mi ezt a programot kihagytuk, így is nagyon szép volt a látvány. Aki Zürichbe jön, annak érdemes ide ellátogatnia.
Ha már ott voltunk, akkor gondoltuk elmegyünk Schaffhausenbe is, ami vonattal kb 5 perc távolságra van a vízeséstől. Schaffhausen egy kis város Zürich kanton szélén. A városban éppen bolhapiac volt, mindenki szabadon árulhatta a könyveit, cd-it, dvd-it, lemezeit. Kihasználtuk az olcsó árakat, és vettünk is pár dvd-t németül. Felsétáltunk a várig is, ahonnan csodás volt a kilátás.
Majd fáradtan haza zötykölődtünk. :)
Múlt hét szombaton eljött a várva várt bicikli aukció. Nagyon akartam egy biciklit, ha minden jól megy, akkor bérlet helyett szeretném használni, persze majd meglátjuk, mennyi az esős idő, mennyire éri meg bérlet nélkül lenni.
A város megfigyeli és összegyűjti azokat a bicikliket, amik hosszú ideig ugyanott állnak, és látszólag senkihez sem tartoznak. Így kb. minden hónapban elárverezi ezeket. Boltban kb 600 franktól lehet kapni egy biciklit, a határ a csillagos ég. Gondoltuk ennél csak jobb lehet, így el is mentünk az aukcióra.
Rengetek bicikli volt kiállítva. 1-től volt kapu nyitás, és fél 2-kor kezdődött maga a licitálás. Fél óra volt arra, hogy átnézzük a bicikliket, de később beláttuk, hogy nem baj, hogy nem értünk oda 1-re, mert teljesen felesleges volt megnézni őket. Maga az aukció svájci németül zajlott, nem mondanám, hogy mindent sikerült megérteni belőle, de azért nagyjából sikerült. A licitálás 50 frankról indult, és 10 frankkal nőtt folyamatosan. Voltak olyan szerencsések akiknek már 70 frankért is sikerült biciklit venni, a legtöbb amit hallottunk 340 volt, tehát még mindig jóval a bolti ár alatt, persze ezek használtak. Nekünk sikerült két biciklit is venni, Zoliét 120-ért, enyémet pedig 130-ért. Úgy gondolom, hogy ha tényleg nem kell majd bérletet vennem, akkor teljes mértékig megérte, ugyanis a bérlet 80 frank lenne.
Végig nagyon élveztük a licitálást, persze volt jó sok, amiről le kellett mondanunk, mert nagyon felszaladt az ára, de elégedetten távoztunk.
A helyszínen rögtön vettünk két bicikli láncot, illetve biztosítást is tudtunk venni a járgányokra, ugyanis itt kötelező, hogy legyen rajta. 1 évre szól és 5,5 frank volt. Enélkül nem lehet biciklizni.
Az aukció után egy sportboltba vezetett az utunk, ahol vettünk még pumpát, illetve az én biciklimre kulacstartót, meg egy km-órát. Már 60 km van benne 6 nap alatt.
Kedden ki is próbáltam, mert elmentem lemérni milyen gyorsan lehet kiérni Rüschlikonba, az IBM-hez. Pont egy óra volt, de ebben benne volt, hogy bámészkodom, mert a táj nagyon lenyűgöző. Egyébként a menetidő 52 perc volt, és 10,5 km. Visszafele kerülővel jöttem, nézelődtem a kisebb településeken, így összesen megtettem 23 km-t, amit nagyon élveztem, de hazafele a hegyre már nem bírtam és kénytelen voltam tolni a biciklit.
Amúgy a központban szerintem kicsit veszélyes tekerni, illetve én nem mindenhol látom át, hogy hogy kellene menni, így ott a járdát használom, amiért néha be is szólnak, de nem csak én vagyok ezzel így. A belvároson kívül nyugodtan lehet menni az úttesten, és több helyen bicikliút is ki van alakítva, így nincsen ezzel probléma. Egy idő után ki lehet ismerni, hogy hogy mennek az utak.
Rég készült bejegyzés arról, hogy miket is csinálunk itt. Vegyük sorjába :)
Először mikor még írtam, hogy átjönnek a fiúk pingpongozni, mindenképp meg kell jegyeznem, hogy nagyon elvertem őket, Csabi azóta is a visszavágót emlegeti, de ami késik nem múlik. A vacsi is finom lett. :)
Amúgy a péntek esti összejövetelek úgymond rendszeresek. 8-kor találkozunk, majd fél 9-kor megyünk a Sips-be. Ez egy hangulatos pub, tőlünk nincsen annyira messze, de mindenkinek jó helyen van, mert mellette van egy vasútállomás. Az árakról már alábbi bejegyzésben lehet olvasni.:)
A lányokkal is szervezünk hetente legalább egyszer egy közös délutánt fiúk nélkül. Úgy tűnik a hivatalos időpont az csütörtök. De előző héten például szerdán is találkoztunk, és akkor elmentünk sétáltunk Zürich központjában, hajóztunk a Limmaton illetve a Zürich-Seen (jó rá a bérletünk), és ücsörögtünk a folyóparton.
Az idő már egy hete gyönyörű, bár holnapra lehűl azt hiszem. Mindenesetre nem hittem volna, hogy április elején hiányolni fogom az otthon hagyott nyári ruháim, gondoltam ráérek majd májusban kihozni.
Tudom, rég nem irtunk, mea culpa, de elindult a munka (végre), meg még van csomó befejezetlen projektem, szóval ezért nem. De ami késik, nem múlik...
Azt hallja mindenki Svájcról, hogy mennyire drága; tőlünk is sokan kérdezik, hogy mennyire igaz ez. Röviden: nagyon. :)
Hosszabban: vegyünk egy átlagos napot: beülünk ebédelni valami olcsó helyre, majd utána egy mozi. Zürichben ahogy látjuk, nagyjából egységárak vannak: 25 és 40 frank között van egy főétel egy személyre egy beülős helyen (a kebab 8-12 között van, szóval 2 kebab áráért már ehetünk normálisat is), az ital 5-8 frank (mondjuk egy ásványvíz, vagy fél liter kóla), a mozijegy 18. Így a fenti kis alap kiruccanás (adtam ~10% borravalót az ebédünkre) 126 frank volt. Otthoni árakon számolva: baromi drága. De ha már egyszer rászánja magát az ember, hogy ide költözzön, akkor remélhetőleg nem mosogatni, meg csak lézengeni jön ki, hanem dolgozni is, és nem nagy titkot árulok el azzal, hogy az itteni fizuk mellett az ember csak legyint az ilyen költségek mellett.
A fizetés ár-érték aránya messzemenően jobb, mint otthon; a minimálbér amit adnak 100% mellett (mekis meló, pincérek, csomó egyetemisták :-)), 3000 franktól indul (-adó persze, de ez sávos, vagy mi, még nem jöttem rá, hogy megy, kommentekben lehet helyreigazítani), és hát izé, heti 1x elmész, még az is csak 500 frank.
Arról nem is beszélve, hogy egy 13" -as Macbook Pro 1400 frank. (Ágit győzködöm, hogy Dell helyett vegyünk neki egyet. Jó lenne akár nekem is, csak akkor már 15"-ös kéne...)
Ja, és a pubok: mire számítsunk, ha elmegyünk netán szórakozni? 6 frank fél liter ásványvíz, limonádé címen tegnap beleraktak egy szelet citromot is; 5-10 frank fél liter csapolt sör (nyilván attól függ, milyet kérünk), koktélok 13-16 körül.
Az élelmiszerárak majd egy külön bejegyzés lesz, elraktam pár blokkot, hogy mégis milyenek az árak, meglepő és mulatságos lesz ;)
A múlt heti magyaros összejövetel jól sikerült. Összegyűltünk kb 18-an, köztük 4-en lányok. :) Jól éreztük magunkat. Így ma egy kisebb részével ezt megismételjük.
Tegnap Berecz András mesemondó előadásán voltunk. Egy kis közösségi helységben került sor az eseményre. Kb 2 és fél órás volt. Nagyon jól szórakoztunk, többször szakadtunk a nevetéstől. A pénteki társaságból voltak ott többen, szóval kezdünk beilleszkedni, jó fej nagyon a társaság. A fiúk mind informatikusok, lányok meg hasonló cipőben járnak, mint én. :)
Holnapig pedig Csabi jön át vacsira, illetve pingpongozni, amit lelkesen űzünk még mindig, főleg, hogy gyönyörű idő van hozzá egész héten, most is pólóban lehet kinn lenni.
Munkát nézek folyamatosan. Kedden mentem volna interjúra, de utolsó pillanatban visszamondta a nő, hogy találtak valakit.
Ma voltam Winterthurban egy családnál. Nagyon nehezen akart összejönni, mert megbeszéltük, hogy felvesznek az állomáson, szólok ha ott vagyok. 40 perc hiábavaló telefonálgatás után, majdnem feladtam a várást, végül csak felvették a telefont, és negyed óra múlva össze is szedtek. Szimpatikusak voltak, fel is vettek volna, hogy foglalkozzak suli után a 8 éves kislánnyal, de legalább minden második héten végig ott kellett volna aludni, én meg mondtam, hogy úgy nem vállalom, csak ha odajárok. De az innen meg nem kivitelezhető, hogy egyik héten végig 6-ra járjak hozzájuk, mert kb 1 órára laknak innen. Ennyit nem érne a dolog. Szóval próbálkozok tovább.
Egy ideje már nem volt bejegyzés, ez köszönhető annak, hogy végtelenül lusták vagyunk (a macska, meg a topologikus invariancia esete, ugye), másrészt meg annak, hogy... ööö... annak, hogy... nem tudok jó kifogást :-)
A napjaink azzal telnek, hogy én készülök az ideig Google Summer of Code -ra, Ági meg munkát keres, közben meg a házzal szemben levő játszótéren pingpongozunk (mert igen, van pingpongasztal, és nincs megrongálva, és az utcák is tiszták, és egyelőre őrjítő, hogy mindent szelektíven gyűjtenek, mi meg a felét nem tudjuk, hogy a házinéni szerint hova kéne rakni).
Szóval a címadás oka: megkaptuk a tartózkodási engedélyünket (L), mostmár legalisan szívjuk itt a levegőt.
Voltunk az itteni Gesundheitsdirektion -ban (ez az egészségügyi hivatal lényegében), ahonnan átküldtek minket a mellettük levő Krankenversicherungba (ez a betegbiztosítás), ahol egy fiatal srác segítőkészen lefénymásolta az EU-s betegbiztosítási kártyánkat, és mondta, hogy miután megvan a tartózkodási engedélyünk, majd kapunk tőlük levelet, hogy mi a teendő. Lehet kérni a felmentést az itteni törvény alól (ahogy már megírtam sokszor, ha 3 hónapnál többet tartózkodik itt valaki, kötelező betegbiztosítással rendelkeznie, ami horribilis árakon megy), amennyiben az EU valamelyik tagállamában kötelező jellegű biztosítással rendelkezel (az otthoni OEP diákként pont ilyen), meg még egy csomó másik esetben. Svájc hiába nem EU, az EGK egészségügyi törvényeit betartják itt is, szóval törekednek a jogharmonizációra.
Hogy Áginak hogy lesz, még nem tudjuk, mert neki meg fizetjük otthon a TB -t, szóval elvileg ő is felmentődik itt. Ez még a jövő zenéje.
Bementünk tegnap a két, egy köpésre lévő egyetemre: az ETH -ra, illetve az University of Zürich -re (UniZüri); az otthoni dolgokhoz képest fura, hogy egyrészt nincs központi jelentkezés, mint a felvi, hanem minden oktatási intézmény maga intézi ezt, másrészt nem is ugyanakkor vannak: az UniZürin április 30 a jelentkezés a következő őszi szemeszterre, az ETHnál április 15, de már a tavasz szemeszterre (mindkettő az indulo MSc képzésekre vonatkozik). Áginak kerestünk valamit, mert ha esetleg találna itt Neki tetsző szakot, akkor szóba jött a maradás is. Én már találtam magamnak megfelelőt, itt a CS MSc csak 1 év + 6 hónap diplomamunka, de azt szerintem még az IBMnél is írhatnám :-)
Ja, és a legjobb dolgot kihagytam: itt már régen nincs az a pampogás, ami otthon, hogy a dohányzást ki kéne talán esetleg netalántán tiltani a szórakozóhelyekről. Ugyanis alapból ki vannak. Így a multhét péntek esti magyar összejövetel után nem voltunk a bagótol büdösek, ami hatalmas plusz a szemünkben.
Az englishforum.ch-t olvasgatva, ami elég nagy segítség itt nekünk, akadtam múlt héten a german conversation group topikhoz, ami egy olyan összejövetel, ahol összegyűlnek külföldiek és németül beszélgetnek gondtalanul. Minden héten szerda esténként vannak találkozók. Egy helyi férfi szervezi, ő az úgymond professzor, persze nem az.
Gondoltam mindenképp hasznos lehet, és fel is iratkoztam rá, hogy mennék. Mindenkit szeretettel várnak. Nem sokkal később mint ahogy feliratkoztam kaptam is egy levelet egy lánytól (Gabi), hogy nem akar tolakodó lenni, de megörült, hogy én is magyar vagyok és gondolta ír. Felvettük a kapcsolatot. Ő is múlt hét kedden érkezett, volt is szerdán rögtön a találkozón, mondta, hogy jó volt, így még jobban kedvet kaptam.
Érdekesség, hogy Gabival elég hamar közös ismerőst találtunk, amikor megtudta, hogy a DNG-be jártam, ugyanis nem más, mint a Gabika néni az anyukája. :) Aki nem tudná, ő a titkárnő nálunk a gimiben, és mivel elég kicsi iskoláról van szó, így mindenki jól ismer mindenkit.
Szóval eljött a tegnap, a találkozó előtt összefutottunk Gabival, és együtt mentünk a bárba, ami elég központi helyen van, tőlünk egy villamossal 15-20 perc.
Körülbelül 25-en gyűltünk össze. A világ különböző pontjairól voltak emberek. Mindenki kedves volt, de a nagy társaság miatt igazából csak azzal volt módom beszélni, akik közvetlenül mellettem ültek. Ahogy kiderült a lányok többsége ugyanígy van itt, mint én. Férjük/ párjuk munkát kapott és eljöttek velük.
Azért fél 9-kor sokan az órájukra néztek, megállapították, hogy lejárt a hivatalos "óra" és voltak akik átváltottak angolra, ami senkinek nem jelentett problémát, bár én a németet preferálom.
Amúgy elég vegyes volt a szint, bár akik közt én ültem, elég jól beszéltek.
Holnap este meg Csabival és ismerőseivel megyünk egy pubba, de az már egy más bejegyzés.
Azt hiszem ez megér egy külön bejegyzést, mert nem jutok dűlőre vele :D
Szóval először is a szelektív hulladékgyűjtés... Rendben van, nincs ezzel semmi gond, nem vagyok ellene, de itt a rendszeren nem lehet kiigazodni. Mindenki mondja, hogy kérdezzük meg, hát mi megkérdeztük minden nap, és még mindig nem tudjuk, hogy pontosan mit hova. Az addig oké, hogy a szerves hulladékot hova rakjuk, és még a műanyag helye is meg van. Papírt többször megkérdeztük, valahol a kertben van rá hely, de hiába mutatta meg, még mindig nem tudjuk. A fémet már meg sem említem, és akkor itt vannak még a pet palackok... Így most azt csináljuk, hogy amit nem tudunk azt felhozzuk, és az utcán valahol kirakjuk. :D Más megoldást még nem találtunk. De az előttünk lakók sem tudták sosem, és ők a munkahelyükön dobták ki a kérdéses dolgokat. :D
Következő napi rendi pont a króm. :D Aláírom nagyon szép tiszta az egész ház. Fürdés után mindig le kell törölni száraz ruhával a csapot, hogy ne legyen vízköves. Tulajdonképp ezzel nincs is gond, meg ha egymásután fürdünk, akkor a másodiknak elég, így ezt meg lehet oldani felesben.
De ami miatt megszületett ez a bejegyzés, és ezt magyarázzátok meg, ha tudjátok. Először is mosogatásnál, mikor eltörlünk vmit, akkor más rongyot kell használni a műanyaghoz, mást az üveghez. Oké, ezt meg lehet szokni, csak meg kell tanulni, hogy melyik rongy mire való. DEEEE magyarázzátok meg, hogy mire való a csöpögtető, ha vizesen nem tehetek rá semmit, mert akkor lecsöpög és nyomot hagy, ha meg eltörlöm és ráteszem, akkor meg szól a néni, hogy ha eltörölgettük, akkor rakjuk el? Nem értjük. :D
Szerencsékre van mosogatógép, így tulajdonképpen csak a nagyobb edényeknél lényeges ez. :D
Más fura szokás nincs. :)
Tegnap elmentünk a Migrationsamtba, hogy megtudjuk, hogyan kaphatom meg az engedélyem, ugyanis valakinek biztosítania kell az államot, hogy tudom fizetni a lakást, kaját, stb. Ott mondták, hogy töltsük ki a papírt, amit küldtek, Zoli igazolja, hogy majd ő kezeskedik rólam és ezt közjegyző előtt írassuk alá. Ki is kereste a nő, hogy melyik esik hozzánk legközelebb. Azért itt egy kicsit megijedtünk, hogy vajon mennyibe fog ez kerülni... Felkerestük a hivatalt, ahol egyből fogadtak minket, kitöltöttük a papírt, majd ezt ők igazolták, és mindössze csak 20 frankunkba került a procedúra. Ugyanakkor azt is megtudtuk, hogy májustól már nincs szükség munkavállalási engedélyre, addig viszont, ahogy kapok vmi munkát, el kell menni, hogy adjanak. Zolinak ezt intézte a cég. Meg májustól az egész procedúra egyszerűsödik.
Ezenkívül elmentünk egy betegbiztosítási hivatalba is, ahol érdeklődtünk, hogy ha otthon fizetjük a TB-t, akkor kötelező-e itt. Azt mondta a srác, hogy az EU kártyánk nem csak sürgősségi esetben jó, hanem mehetünk vele orvoshoz is. Illetve adott egy nyomtatványt, amiben felmentenek minket az itteni biztosításról, persze ennek függvénye, hogy otthon legyen. Viszont még utánanéz pontosan a dolgoknak, és majd küldenek egy levelet.
Ma megjött a bankkártyánk is. Ez igen gyorsan ment, hiszen csütörtök késő délután igényeltük.
Munkát folyamatosan keresek. Van egy pár hely, ahonnan már felvették velem a kapcsolatot, de még nincs semmi konkrét.
Ma elhatároztuk, hogy sportolás címszóval elkezdünk pingpongozni, és be is szereztünk két ütőt, meg labdákat. A szomszédos játszótéren van is lehetőségünk játszani (jól el is vertem Zolit 3-0-ra :D). Ezenkívül én szeretnék egy biciklit is. Állítólag vannak biciklikauciók, ahol olcsón be lehet őket szerezni, majd szétnézünk ez ügyben is.
Gondoltam írok egy kicsit a városról is. :)
Svájc legnagyobb városa Zürich. Körülbelül 370 ezren lakják, tehát nem mondható egy nagy városnak, ugyanakkor viszont eléggé nagy az agglomerációja. Hivatalos nyelv ezen a részen a német, illetve ez túlzás, szóval a hivatalos nyelv a svájci német. Hogy mit kell erről a nyelvről tudni? Szerintem az elég sokatmondó, hogy 5 év német suli után nem értem. Illetve ha nagyon koncentrálok, akkor a fő mondanivalót megértem, de a részleteket nem. Gondolom ez majd idővel javulni fog. Szerencsére ha kell át tudnak váltani Hochdeutschra, így ezzel nem is volt gondom, amikor elmentünk a kreisbüroba beregisztrálni, sőt ott még mondták is, hogy látszik, hogy jól beszélek.
Zürich a Zürich-See partján fekszik, olyan mint a Balaton. :D Kivéve, hogy mindenhol hegyek veszik körül. Szerintem majd késő tavasszal, nyáron igen hangulatos lesz a part mentén biciklizni, persze addig meg kell edződnünk, hogy ne okozzon gondot a dimbes-dombos talaj. :D
A városnak igen jó infrastruktúrája van, villamoshálózata fejlett, mindenhova el lehet jutni vele, illetve rengetek busz közlekedik a városban, és az S-bahnnal a peremvárosba is el lehet jutni. De szerintem a közlekedés majd megérdemel egy külön bejegyzést.
Egyelőre még csak az óvárost ismerem, ami tőlünk gyalog kb 15 percre található. Tegnap körbesétáltam majdnem az egészet. Igen hangulatosak a pici, keskeny utcák. Tegnap még rá tett egy lapáttal, hogy karnevál volt, és mindenfele kifestett rézfúvos zenekarok mászkáltak. Hangulatos volt így bejárni a várost.
A lakásunk környékét, majd ha az időjárás is úgy akarja, akkor futva felfedezem. Illetve eddig igen jó volt az idő, de mintha ma be lenne borulva, pedig ma akartam elkezdeni futni. Amit a környékről tudni kell, hogy ez Zürich egyik legjobb és leggazdagabb része. Ehhez képest igen jó áron lakunk most itt.
Amúgy az utcák nagyon tiszták és rendezettek. Egyedül a pályaudvar környéke szemetes, de ez a legtöbb városban így van.
Mint már írtam, eddig sehol nem kellett komolyabban várakoznunk. A Kreisbüroban is pikk-pakk mentek a dolgok, nincs ez máshogy a postával se.
Csütörtök délután (zárás elött lehettünk egy félóra-órával) nyitottuk a bankszámlát, két Maestro kártyával. Ma reggel jött a postás, és hozott 3 levelet: 2 a banktól jött, hogy tessék, itt a PIN kódotok (ami egyébként itt 6 jegyű).
A másik levelet az IBM HR küldte tovább nekünk, amiben a Migrationsämt értetlenkedik, hogy ugyan Ági miből fog itt élni kint. Ha jól láttam, van egy nyomtatvány, amin kijelentem, hogy én eltartom, meg van rajta valami 30k SFr -es limit is... meg kell nézetni még a házinénivel, hogy ugyan fordítsa már le :)
Ja, és a biztosítás: ha 3 hónapnál többet tartózkodsz itt, kötelező biztosítással rendelkezned. Igen ám, de mivel én nappali tagozatos hallgató vagyok, így nekem az egyetem miatt elvileg van otthon az OEP -nél, szóval itt mentesülök alóla. Már csak az a kérdés, hogy erről hogy tudjuk meggyőzni a Gesundheitsdirektiont - hétfőn meglátogatjuk őket személyesen.
Hogy miért nem szeretnék kötni itt? A legolcsóbb (Swisscare) kettőnkre 140-170 frank/hó, ha sikerül meggyőzni őket, hogy Áginak is az olcsó biztosítást adják. Tegnap ahol voltunk (Swica) állítólag nagyon jó, azonban köpnyi-nyelvni nem tudtam, mikor a tanácsadó csajszi közölte, hogy hát akkor 640 frank lenne kettőnkre a biztosítás / hó. (Igen, hatszáz negyven frank.)
A tegnapi (és az azelötti) nap is jól eltelt csak azzal, hogy mint a mérgezett egerek rohangáltunk A-ból B-be.
Szóval első dolog, ami kell, az egy telefon. A skypeout jó, de egyrészt nincs mindig nálam a laptop (bár ezt egy mobil + wifi + skype tudja helyettesíteni), másrészt mégis milyen menő egy svájci telefonszám :)
A lehetőségek: Swisscom, Sunrise, Yallo. Előfizetést felejtsük el, túristaként végképp, de L-permittel sem adnak még, csak B vagy C -vel; maradnak a kártyás, prepaid opciók.
Yallo lett végül (a kioskokban - ami kb az otthoni relay megfelelője, csak kék, és minden sarkon van 4 - nem adnak ilyet, a postán elvileg igen, csak ott nem voltunk, viszont az interdiscountban van minden, elektronikai cucc is (megyek is nézni fülhallgatót mindjárt;)), ott van ez is). Szóval Yallo, 20 frank a SIM, de ezt lebeszélhetjük, nekem kb egy napra volt elég, bár még az otthoni bankkal is küzdök egy sort, szóval arra megy el. 0.1 SFr egy sms, 0.25 SFrért hívom a magyar mobilokat, meg számokat, és 0.15 SFrért a többi yallóst (igen, az SFr -t használja minden helyi itt).
Minden dolgozó embernek szüksége lesz még egy bankszámlára, így körbejártunk pár nagyobb bankot. Akikhez érdemes itt menni: Zürcher Kantonalsbank (ZKB), UBS, és a Credit Suisse. A Reiffeisent is ide soroltam volna még 2 napja, azonban bementünk az egyik fiókjukba, és a csaj közölte, hogy hát ők csak "national" bank, nem "international", úgyhogy bocs, de jobb, ha nem is kötünk szerződést náluk, amúgy sincs angolul. Hát ha nem kell a pénzünk, nem kell, nem erőszak a disznótor.
A CS-ben nagyon kedvesek voltak, pedig csak egy kis fiókba mentünk be; nyitottak egy új kasszát, ahol a csaj elmondta a lehetőségeinket ékes angolsággal. Gondoltuk ez jó pont, megfontoljuk.
Végülis az UBS-nél nyitottunk egy családi számlát, ezt írom le inkább részletesen (amúgy az IBM-nél is őket ajánlották). Bementünk az egyik (azt hittük) fő fiókjukba, ahol az információnál álló idősebb hölgy ékes angolsággal szintén elmagyarázta, hogy milyen papírokra lesz szükségünk (kell egy útlevél, egy Meldebestätigung, ami lényegében azt bizonyítja, hogy a zürichi címunk valódi, és egy munkaszerződés), majd amikor megtudta, hogy igazából szeptemberben akár meg is szüntetnénk a számlát, rögtön jött, hogy nem nyithatunk family accountot, csak fejenként egy-egy privátot, és erre el kell helyezni 200 frankot. Gondoltuk nem baj, úgy használja az ember a kártyát itt, mint a készpénzt, intézzük el a Meldebestätigungot (legalább gyakorlom a szót, ha már ennyiszer leírom).
Elmentünk a Kreisbüróba. Az első meglepetés (illetve sokadjára már szinte nem volt az, de az otthoni viszonyokhoz azért mégis), hogy sehol nincs egy árva sorszámhúzogatás, hanem ha van szabad hely, odamész, és intézed a dolgod (a Migrosban a kasszák sem úgy vannak, mint nálunk, hogy egy kassza egyben, odamész, elintézed, hanem 3 működik közvetlen összeépítve - kép nélkül talán nem érthető annyira, majd fotózok egyet, a lényeg, hogy ott is rögtön odaállsz, amelyik szabad lett). Szóval állami hivatal, de kb 15 perc alatt végzünk, beregisztráltunk (erre amúgy 8 napod van a zürichbe érkezéstől számítva, akár itt akarsz maradni, akár nem, ha nem túristaként jössz), elvileg jövőhéten megkapjuk az L-permitet (ami a tartózkodási engedélynek az egy évnél rövidebb időszakra vonatkozó változata, van még B, meg C, de azokat egyrészt nehéz megszerezni, másrészt csak úgy adják ki őket, ha olyan szerződésed van egy helyi céggel, ami indokolja).
Bár Ági esetében ez úgy néz ki nem lesz ilyen egyszerű, ugyanis az IBM-es HR-es csajszi nemrég hívott, hogy a Migrationsämt (bevándorlási hivatal) kíváncsi arra, hogy miből fogja fizetni a lakhatását, meg a megélhetését, ha nincs munkája, szóval ez még egy jó kör lesz.
Na, megvan a Meldebestätigung, mehetünk a bankba vissza, a biztonság kedvéért most egy másik, még fő-főbb fiókba mentünk (ez volt közelebb, és mint tudjuk, a macska topológikusan invariáns a programozóval: mindkettő azonosan lusta). Elregéltük a portán hogy mi a helyzet (egy-egy ilyen banképület úgy néz ki, mintha valami 400 éves, arannyal kirakott templomba mennél, minusz a giccs, de tényleg), elkísértek minket rögtön egy kis helységbe, ahol mindjárt érkezik az ügyintéző, aki fog velünk foglalkozni, és esetleg amíg várunk hozhat-e valamit inni, kávét, teát? Végülis vizet kértünk, nemám, hogy hoz két pohár vizet, hanem hozott 2 lefele fordított poharat egy kis tálcán, meg egy bontatlan, 0.75ös vizet, hogy akkor tessék, mindjárt jön az ügyintéző. (Ha kis sütit kérek, szerintem szereztek volna.)
Meg is jött, kopogott a sötétített üvegajtón (értitek, a saját bankjuk saját ügyintézője...), majd elmondtuk neki is, hogy mit szeretnénk, nálunk van immár minden (a Meldebestätigung is, lassan le tudom írni normálisan), akkor kezdjük el. Azt tudni kell, hogy az UBS elég nagy befektetési bank, csak úgy minden jöttmentnek nem adnak számlát (nem, nem fényezni akarom magunkat, ez az igazság ;-)), szóval gyorsan el is kérték a szerződésemet, hogy lássák a fizumat, mielött számlát nyitnak nekünk. A family account jó, két Maestro kártya (itt nem osztogatnak csak úgy Visa meg Mastercardot: ezek itt _csak_ hitelkártyák, és bankja válogatja, de durván évi 30k CHF fizu felett jár - mondjuk mindenki akar adni mindenkinek, nekem is mondta a csaj, hogy ha sürgősen kell, és letesszük a limitet egy összegben, akkor kaphatunk ilyet, vagy majd ha megjön a 3 havi fizu, utána, azonban hoppá, most látja, hogy a szerződésemen van végdátum is, akkor mégse, ahoz olyan kéne, amin nincs...), megtakarítási számla (0.375% a kamat, szóval aki otthon a 7% -ot kevesli, az vajon itt mit szól :)), Pillar 3a számla (ez a nyugdíjelőtakarákossági kb), meg minden ami jó.
A bank után kimentünk Csabit meglátogatni az ETH épületébe (biokémia csoport), láttunk soksok mikroszkópot, meg szervereket, kaja, csocsó, és haza. A migrosban megint vásároltunk, most elraktuk a blokkot is, hogy írjak egy picit mennyire fogy a pénz. Sajnos.
Szerencsésen megérkeztünk Zürichbe. Pontosan 17.35-kor elhagytuk kis hazánkat és kezdetét vette fél éves kalandunk. :)
Gyönyörű idő volt végig, nem voltak felhők, így végig lehetett mindent látni. Nekem nagyon tetszett a havas Alpok felett átrepülni. Ja, és felszálláskor megcsodáltuk a repülőről a budapesti naplementét, majd ezt Zürichben is megismételtük. :D
.jpg)
.jpg)
Külön köszönet Csabinak, aki kijött elénk a reptérre és segített minket az első órákban. :)
A szállásunk elég jó helyen van, fenn a hegyen, szóval már a napi testmozgásunk is meg volt. :) A házi néni nagyon aranyos és kedves. Rajtunk kívül most még 3an laknak itt. A felső szint elvileg a mienk, ez egy kisebb szobát takar, és egy nappalit, ami elég nagy. De gondolom itt is szokott társasági élet lenni. Szépen be van rendezve, képekkel illusztráljuk majd.
A levegő nagyon tiszta, a víz finom. Az utcák tele vannak kutakkal, ahonnan lehet fogyasztani a friss, hideg vizet. :)
Egyelőre ennyi lenne az első napunk. :)
Fél óra, és indulunk a reptérre. Reméljük nem fogunk bekerülni az idei repülőgépszerencsétlenség-listára :-)
Majd jelentkezünk, ha megjöttünk.
Jelengem, megvettük őket! (Már a hétvégén).
A vicces, hogy a kedves drága Malévnál ugyanannyiba került a return jegy, mintha csak oda vettük volna meg...
Március 8-án este fél 8kor már Zürichben leszünk.
Ha már ott akarunk élni (és egy kicsit dolgozni is), szükségünk lesz valami szállásra. A legegyszerűbb módja ennek, ha felmegyünk a http://www.homegate.ch -ra, ahol terület, összeg, terület, és kismillió adat alapján kereshetünk egész Svájcban szállást.
(Ha esetleg lakótársakkal is laknánk, a http://www.wg-gesucht.de is jó ötlet lehet, Zürichre itt is lehet keresni. A Wohngemeinschaft az itthoni albi megfeleloje, kb, amikor tobb diak lakik egyutt, es kozosen fizetik a rezsit).
A jó hír, hogy sok ajánlat közül tudunk választani. A rossz hír, hogy állítólag baromi nehéz találni egyet, erről majd ha kimegyünk, írunk pontosan. Ja, meg hogy baromi drágák. WG-ben egy szoba, osztott fürdővel 500-800, ha lakást bérel az ember, az 1000-től a csillagos ég.
Egyelőre egy kedves ismerősünk segített kint szerzeni ideiglenes szállást március végéig, szóval már nem a híd alá kell mennünk.
Mint EU-tagok (bár igaz, Magyarország több más országgal együtt csupán a másodosztályba, az EU8-ba fért be) Svájcban tartózkodhatunk érvényes útlevéllel 3 hónapot félévenként. Igen ám, de ez elég kevéske, főleg ha dolgozni is akar az ember.
Nekem ugyan lesz munkaszerződésem, azonban barátnőmben felmerült a kérdés, hogy Vele mi lesz: nem szerettük volna, ha egyszercsak kopogtatnak, és elviszik :-)
(Hozzátartozik az igazsághoz, hogy azért csak úgy senki nem kopogtat, viszont a rend őrei bármikor kérhetik a tartózkodási engedélyedet).
Ha összességében kevesebb, mint egy évet szeretnénk kint tartózkodni, akkor beszerezhetjük az L-permitet (Ausweis L). Ezt kétféleképpen lehet megszerezni: vagy van érvényes, 3 hónapnál többre szóló munkaszerződésünk egy svájci céggel, vagy azt mondjuk, hogy munkát szeretnénk keresni, és kaphatunk munkakeresési céllal ilyet, fél évre (amit aztán szivesen meghosszabbítanak még egy féllel, állítólag). Szóval ezzel ez pipa. :)
Mellesleg a svájci nagykövetség volt az első gondolatunk, ahol semmi mást nem tudtak hajtogatni, csak hogy az illetékes kantoni Migrationsamt tud segíteni nekünk, ők sajnos nem... akkor tudnám minek van olyan menü náluk, hogy vízumügyek...
